Monday, March 26, 2012

The cat that walked by himself - original drawing by R. Kipling


A Magányosan sétáló macska reggele


Vidd a kezed; pengekarmokkal
kell lecsapnom, ha nem teszed.
Nem pihegünk, nem olvadunk:
útjaim sérthetetlenek.
A lángok kezdete előtt
hittem: megvédhetnek szavak,
ölelések, ígéretek.
Már csak a lángokban hiszek.
Ha nyárelő és száz virág
és vattacukor-éjszakák
zsongítanak – hát hadd legyen
néhány ellágyult pillanat.
De lelkem sarkán megmarad:
jön majd a Nap, és jön a tél.
S ha készületlenül talál –
nem érte meg a szenvedély:
bezár, feláldoz és imád,
megvált és megváltást keres –
amelyből mindig könnyedén
ácsolódnak feszületek…
Kószálok hát ösvényemen;
hallom a percek lépteit.
Táncol a tűz, kívül, belül,
szikrákba zár és elrepít.
Kovács Mikó Edina

...

„Hallgass, várj és figyelj; ez az eset akkor esett, amikor a háziállatok még vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, – vadabb már nem is lehetett -, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden vadállatok legvadabbika a macska volt. Magában kószált, s minden hely egyforma volt neki.”

Tartsuk má' meg...


És mégis repül...


Aprócskák